A folyószöveget a jobb olvashatóság kedvéért általában bekezdésekre tagoljuk. Egy-egy bekezdés egy-egy gondolatmenetet tartalmaz (2-5 mondat). A hozzáértők azt szokták mondani, hogy egy bekezdés ne legyen hosszabb, mint 10 mondat.
A bekezdésnek most a formai jellemzőivel foglalkozunk. Az iskolában úgy tanítják, hogy a bekezdés első sorát 2-3 betűvel kezdjük beljebb. Ez természetesen megszokott, szép bekezdésképet biztosít.
Természetesen a bekezdés első sora lehet közelebb is a margóhoz, mint a törzse, ilyenkor (nem a kikezdés az nagyon más) függő bekezdésről beszélünk. Ilyenkor a tagolás hangsúlyosabb.
A bekezdés első betűje lehet iniciálé jellegű, ami a kézzel írott, gazdagon díszített kódexekre utal vissza. Megfelelő használata exkluzív hangulatot kölcsönöz a dokumentumnak. Ilyenkor a blokk bekezdés használata a célszerű (az első sor ott kezdődik, ahol a bekezdés törzse)
A bekezdés előtt és után hagyhatunk térközt, ami tagoltabb írásképet eredményez. Rövid bekezdések esetén azonban széttördeli a dokumentum összképét.
A sorköz sűrítésével és ritkításával is lehet az összképet befolyásolni. Az alapértelmezett beállítás általában megfelel, azonban gyakran előírják, hogy egy-egy dokumentumot egyszeres vagy másfélszeres sorközzel kell-e leadni.
A bekezdések megfelelő tagolásával a dokumentumunk esztétikai tagolásán kívül a logikai tagolást is hangsúlyosabbá tehetjük.
A dokumentumok áttekintésekor ellenőrizni kell, hogy nem keletkezett-e fattyúsor. A legtöbb szövegszerkesztő lehetővé teszi a fattyúsorok automatikus elkerülését. Árvasorról akkor beszélünk, ha a lap alján egy, a következő oldalon található bekezdés első sora van. Ha egy bekezdés utolsó sora a következő oldalon található, akkor özvegysorról beszélünk.