A PRIMO egy magyar fejlesztésű, Z80 alapú számítógép család volt az 1980-as években.
A fejlesztését az MTA SZTAKI munkatársai végezték, a gyártását a Sárisápi MgTsz (mezőgazdasági termelőszövetkezet) végezte. A felépítése viszonylag egyszerű volt, mozgó alkatrészként a tápegység bekapcsológombja és a reset gomb említhető. A billentyűzete egy NyÁK lapból kialakított „tapizós” kapacitív billentyűzet. Használata komoly megszokást igényelt, azonban a megbízhatóságnak nyilvánvalóan jót tett.
A számítógép két nyomtatott áramköri kártyából állt: Az alaplapból, amelyen maga a számítógép volt kialakítva, a másik a billentyűzet.
A tervezés során elsősorban az iskolákban felmerülő igényeket igyekeztek kielégíteni, hiszen iskolai számítógépnek szánták.
A tervezés alapja a költségmegtakarítás és az iskolákban várható fokozott igénybevétel elviselése volt.
Ezek a szempontok a leginkább a billentyűzeten mutathatóak be:
Az egyszerű mozgóalkatrész nélküli billentyűzetet igen olcsó volt legyártani, ugyanakkor nem volt érzékeny a szennyeződésekre.
A megkopott fekete festéket fekete tussal lehetett egyszerűen javítani (illetve színes tussal pimpelni).
Maga a számítógép egy Z80 alapú alapkapcsolás, a szocialista országokban utángyártott elemekből. Ebből olyan érdekességek adódtak, hogy amíg az „igazi” Z80 4 MHz órajellel üzemelt, az utángyártott NDK (keletnémet) verzió csak 3,75 MHz órajellel ment stabilan.
Amíg a – valamivel korábbi – ZX 81 és ZX Spectrum gépekben a memória egy DIL tokozású integrált áramkörrel volt megoldva, a PRIMO-ban 16K-s, egy bites tokokat használtak, mivel az volt (viszonylag) olcsón hozzáférhető. Így egy 64K jelű modellben, amelyben 16K ROM és 48K RAM volt, 3X8=24 DIL tokozású integrált áramkörrel volt a memória megoldva.
Amíg az EMG 777-ben, amit lehetett, hardveres eszközökkel oldottak meg, addig a PRIMO-ban a lehető legtöbb feladatot szoftveresen valósították meg. A gyakorlatban csak grafikus módban működött a képmegjelenítés, a betűk megjelenítése szoftveresen történt, ami azt is jelentette, hogy a betűkészlet szabadon újradefiniálható volt. Ez lehetővé tette például a cirill betűk használatát (például az orosz nyelvoktatás támogatására).
Amikor megjelent a gyártás, nem tudott lépést tartani az igényekkel, ezért csak előrendeléssel lehetett magánszemélyeknek vásárolni a borsos ára ellenére.
.preview.jpg)
A kép forrása:retronom.hu
Amíg a Spectrum és C64 gépekben külön hanggenerátor IC biztosította a hangot, itt egy hangszóró volt, amit egy egybites vezérléssel lehetett megszólaltatni. Ebből adódóan többszólamú hang, vagy rafinált hullámforma szóba sem jöhetett, a megoldás azonban igen egyszerű volt (egy tranzisztor és egy hangszóró).
A spártaian egyszerű megoldások mellett viszonylag tág teret engedett a továbbfejlesztésnek. Az alaplapon elő volt készítve egy RS232 (szabványos soros port) csatlakozó meghajtása, valamint kezdetleges hálózati képességei is voltak, Képes volt a (DOS ősét a CP/M operációs rendszert használó) COSY SYSTER számítógép mágneslemezes egységét és nyomtatóját használni.
Alap kiépítésben az alkatrészek nem voltak beépítve, de lehetőség volt a háttértárolóként használt MK 29 magnó távirányítására. A távirányítás a szalag megállítására és elindítására korlátozódott. Ez a kor otthoni számítógépeinek a lehetőségeit figyelembe véve „komoly” adatbáziskezelési feladatok megoldását tette lehetővé.
A beépített BASIC fordítót a Microsoft TRS80 Level II BASIC interpretere ihlette (Igen az a Microsoft).
Mivel oktatási célokra készült, lehetett hozzá kapni Assembler illetve Pascal programozási nyelvet is, amelyeket kazettáról lehetett betölteni.
A BASIC programokhoz is lehetett gépi kódú betéteket készíteni. Ezek a betétek kb. 10-50-szer olyan gyorsan futottak, mint az alap program.
Az Interneten lehet találni leírást, hogy miként lehet a PRIMO-t Ethernet hálózathoz kötni. A dolog érdekessége, hogy az ethernet csatolón nagyobb teljesítményű processzor dolgozik, mint a PRIMO-ban.
A vásárláskor a hozzá adott használati utasítás egyszerű és tömör volt, nem mentes a hibáktól. Szerencsére lehetett vásárolni „PRIMO hardverkönyv”-et és „PRIMO szoftverkönyv”-et, amely könyvek részletes leírást adtak a működésről. A PRIMO köré márka klub szerveződött, illetve a SzTAKI épületében néha tanfolyamokat szerveztek. Mivel ezek a tanfolyamok hétvégén voltak, az (akkor forradalmian új) számítógép vezérlésű fűtés „tartalék üzemmódban” volt, ezért a kabát igen jól szolgált a tanfolyamokon.