Az EMG-777 egy, az EMG (Elektronikus Mérőkészülékek Gyára) által Sashalmon gyártott „programozható grafikus kalkulátor”, amelyből 200-300 darab készült 1983 és 1987 között.
A készülék fejlesztését – amely 1977 és 1983 között folyt – Krizs Vladimir vezette.
A tervezés alapja több szempontból is a Tektronix-4051 volt. Nem volt cél a kompatibilitás semmilyen más korábbi, vagy kortárs készülékkel, azonban az fontos volt, hogy könnyen hozzáférhető elemekből épüljön fel, és ne tartalmazzon embargós elemeket sem. (Ilyen elem volt a Tektronix-4051-ben alkalmazott tárolóképcső.) Az is elvárás volt, hogy az új berendezés használata illetve üzemeltetése ne követeljen meg különleges képzettséget, valamint megbízhatóan működjön irodai körülmények között is (ne követeljen pl. légkondicionálást vagy külön kezelőszemélyzetet).
A fejlesztés eredménye egy 8 nyomtatott áramköri lapon kialakított, több processzoros rendszer lett, amely BASIC programozási nyelven volt programozható. A memória mennyisége az akkor – különösen a Z80 alapú rendszerek estén megszokott 32-64 k kapacitásához képest – jelentősnek számító 288 k volt, amelyből a felhasználó 128k-t használhatott. (A három darab periferiális processzornak volt további 16-24K saját RAM-ja „fejenként”.) A kortársakhoz képest nagy fejlesztés volt, hogy a többprocesszoros működést a rendszer általában elrejtette a felhasználó elöl, így neki nem kellett a processzorok közötti feladatmegosztásból adódó problémákkal foglalkoznia, a rendszer azonban lehetőséget adott a feladatkiosztás felülbírálására.
| Tektronix-4051 | EMG-777 |
|---|---|
| Tároló képcső | Hagyományos közepes utánvilágítású képcső |
| Vektor grafika | Raszter grafika |
| Kazettás háttértároló | 8" Floppy (MOM) |
| Egyprocesszoros felépítés | Többprocesszoros felépítés (a processzorok között automatikus feladat elosztás) |
A főprocesszor egy AMD bitszelet technológiával felépített 16 bites egység volt, a perifériális processzorok pedig 8 bites Intel 8085-ös típusúak.
A nagyszériás gyártás már valószínűleg a tervezés fázisában sem szerepelt szempontként, mivel a berendezés összeszerelése rengeteg csavarral, távtartóval, egyéb aprósággal történt, illetve a floppy egyik csatlakozóját csak bal kézzel, vagy a készüléknek háttal állva lehetett a helyére tenni, amit a látogatóknak, illetve a friss belépőknek Bori Tibor, a szerelést végző csoport vezetője egy kis show keretében mutatott be.
A „grafikus kalkulátor” definíció ma már nehezen értelmezhető kategória. A 80-as években a „személyi számítógép” fogalma a ZX Spectrum, Comodore 64, Primo illetve egyéb olyan számítógépeket takarta, amelyeket ma inkább a játék-, vagy iskolaszámítógép kategóriába sorolunk. Az EMG-777 magasan ezek felett állt mind teljesítményében, mind a mechanikai felépítését, árát és teljesítményfelvételét tekintve, azonban messze állt azoktól a nagyszámítógépektől, amelyek légkondicionált termet, külön kezelőszemélyzetet igényeltek.
A programozható grafikus kalkulátor fogalmának kialakulása röviden
Kalkulátor
Nagy pontosságú számításokra már az 1960-as években készítettek olyan berendezéseket, amelyeket a felhasználó (és nem szakszemélyzet) kezelt. Ezek voltak mai zsebszámológépek ősei, bár a méretük akkor még messze állt a zseb mérettől (bár lehet, hogy volt akinek volt akkora zsebe).
Programozható kalkulátor
Először billentyűkódokkal, később valamilyen magas szintű programozási nyelven (APL, ALGOL, BASIC) programozható kalkulátorok.
Programozható grafikus kalkulátor
Olyan programozható kalkulátorok, amelyek lehetőséget adtak a számítások eredményének grafikus megjelenítésére. A grafika megjelenítésére használhattak vektor, vagy mátrix grafikát megjelenítő monitort és/vagy grafikus nyomtatót.
Az EMG-777 ezen kívül képes volt mérőműszereket vezérelni; a mérési eredményeket összegyűjteni és kiértékelni, valamint grafikusan megjeleníteni és kinyomtatni.
Az IBM PC 1980-as megjelenése átrendezte a piacot, és a „személyi számítógép” meghatározás fokozatosan „felcsúszott” az irodai munkaállomások megnevezésére.
Személyes visszaemlékezés
1987-ben az utolsó 60 darabos széria végszerelését – kezdő elektronikai műszerészként – Szigetvári Zoltán munkatársunk (e sorok egyik írója) végezte.
A végszereléshez a bemért, ellenőrzött kártyákat egy ellenőrzött házban kellett kipróbálni, illetve összeválogatni egy olyan kártyacsomagot, ami hajlandó volt együtt működni, majd tesztprogramokkal meggyőződni a rendszer működéséről.
Amikor ez sikerült, a mechanikai műszerész munkatárs (aki szabadidejében postagalambok tenyésztésével foglalkozott) a ház burkolatát felcsavarozta, és lehetett vinni a MEO-ba (MEO=Minőség Ellenőrzési Osztály), ami a csarnok végében volt, ahol a bekapcsoláskor kiderült, hogy az alaplap huzalozása kibírta-e a szállítást. Ha nem, akkor egy hölgy munkatárs wire-wrap technikával javította. Az alaplap huzalozásának ellenőrzésére egy erre a célra kifejlesztett lyukszalagos berendezés szolgált.
Az áteresztőtranzisztoros tápegységek áramfelvétele miatt a MEO bizony nem kevés hálózati hosszabbítót fogyasztott el, mivel 6-os elosztóval voltak szerelve, amik a felvett áram miatt csak 2-3 készüléket bírtak el, azonban erre nem mindig figyeltek oda. Olyankor a hosszabbító végén a dugvilla füstjelekkel fejezte ki nemtetszését.
Ebédidőben néha összegyűltek a sakkot kedvelő kollégák, és játszottak egy-egy játszmát a sakkprogrammal. Egy fiatal munkatárs az összes előkészített gépet (általában 4-5 darab) bekapcsolta, és (kikapcsolt monitorral) vak szimultánt játszott ellenük, általában nyert, de néha „elnézett” egy-egy bábut. Voltak egyéb játékprogramok is, azonban nem emlékszem arra, hogy mást is használtunk volna.
A 8″-os floppylemezek nehezen viselték az ipari környezet szennyezettségét, illetve a tárolási lehetőségekből adódó mechanikai és mágneses igénybevételt (A szerszámos fiókban bizony gyorsan tönkrementek.)
A készülék számítási teljesítménye jelentős volt az akkor Magyarországon kapható hasonló készülékekhez képest (akkoriban még Commodore-64-et illetve ZX Spectrumot is használtak irodai, vagy automatizálási feladatokra). A nehéz „ipari” kivitel masszívságot, megbízhatóságot sugallt, azonban a gyakorlatban a mozgatást nagyon rosszul viselte. A típust gyakran használták a mérési rendszerek vezérlésén kívül más feladatokra, például oktatásra vagy szövegszerkesztésre.
| EMG-777 | IBM PC | |
|---|---|---|
| Processzorok | 4 (1db 16 bites 3db 8 bites) | 1 (16 bites) |
| Felépítés | Kompakt/egybe épített | Moduláris |
| Alapvető programozási nyelv | BASIC | BASIC |
| Billentyűzet | Részlegesen magyarított | Eleinte angol, később magyar is |
| Nyomtató csatlakozás | Beépített | Megvásárolható |
| IEC-625 csatlakozás | Beépített | Nincs |
| EMG-666 busz | Beépített | Nincs |
| Floppy | 8″ beépített | 5,25" (korszerűbb) külön megvásárolható (gyakorlatilag beépített) |
| PC busz | Nincs | Van |
Amikor 1989-90-ben a szakdolgozatomat írtam, – amely egy számítógéppel vezérelt kapcsoló tervezése volt – felmerült, hogy a vezérlő számítógép EMG-777 legyen, de ezt végül gyorsan elvetettük, mivel:
- A PC jobban hozzáférhető
- Több szabványos csatlakozó felülettel (PC BUS, RS-232, párhuzamos port) rendelkezik
- Külföldön is ismerik
2013-ban már nem sikerült működő példányt találni, hogy az emlékeket felfrissítve pontosabb adatokkal szolgáljak.
Kapcsolódó cikkek